Nemes Nagy Ágnes és a vers, ami sokak szívébe lopta magát
Nemes Nagy Ágnes, az 1900-as évek közepén tevékenykedő magyar költőnő, akit kevés olyan alkotóval lehet összehasonlítani, akik ilyen mély nyomot hagytak az irodalmi örökségben.
Művei az emberi érzelmek széles skáláját ölelik fel, az örömtől a fájdalmon át a reményig, és gyakran merítenek az élet apró, mégis jelentős pillanataiból.
A költészetén keresztül az olvasó nemcsak a világot látja újra és újra, hanem önmagát is újféle tükrön át.
Egy különleges versét szeretnénk bemutatni, ami nem csak a szavak erejével, hanem az emberi élményekben rejlő mélységgel hódította meg számtalan olvasó szívét.
Készülj fel egy utazásra, mely a lélek rejtelmeiben kalauzol, és ahol Nemes Nagy Ágnes varázslatos sorai vezetnek.
Nemes Nagy Ágnes: Jég
Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis Napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.
