Jöjjön Nemes Nagy Ágnes gyerekversek összeállításunk.
Nemes Nagy Ágnes: Madarak
Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
– Nem tudom.
Merre mennek?
– Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
– Nem tudom.
Mennyi fényes, szép madár!
– Isten áldjon,
kishugom,
merre mennek,
megtudom,
fára mászom, vízbe úszom,
nád bugáját
széthúzom.
Jaj, ne menj el, mért beszéltem,
megfázol az őszi szélben!
– Meg se fázom, meg se érzem,
merre mennek, megtudom,
és ha bírom, elmesélem.
Nemes Nagy Ágnes: Ugróiskola
Járok az utcán,
kip-kop, kip-kop,
még meg is állok
itt-ott, itt-ott.
Jó megállni, nézz oda,
ott egy ugróiskola,
felrajzolva járdaszélre,
zöld krétával nagyra, szépre,
mindenütt van, nézz oda,
itt-ott,
kip-kop,
egy-egy ugróiskola.
Egy,
egy,
egy,
páros,
egy,
páros,
fordulj vissza,
páros,
egy,
nem hibáztam, nagyszerűen
megy, megy, megy,
mi van hátra?
Páros, nem leszel te sáros,
itt a vége:
egy,
egy,
egy.
Nemes Nagy Ágnes: Mit beszél a tengelice?
Mit beszél a tengelice?
Azt mondja a tengelice:
cipity Lőrinc, cipity Lőrinc.
tyaf, tyaf, tyaf.
– Tengelice, fönn a fán,
ilyen pici dal után
mért mondod, hogy:
tyaf, tyaf, tyaf?
– Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
tyaf, tyaf, tyaf!
Nemes Nagy Ágnes: Szetyepotya Péter
Lusta fiú, de nagyon,
Szetyepotya Péter.
Mire szája kinyílik,
jéghideg az étel.
Reggelenként nem lehet
ágyból kivakarni,
ablak alatt neveti
Viktor, Pali, Karcsi.
Iskolában ásítoz,
nagykapu a szája.
“Bárcsak megtörténne egyszer,
hogy ne jönne el a reggel,
hogy ne kelne föl a nap!” –
gondolja magába.
Gondol egyet a nap is:
“Hallod-e, te lomha!
Legyen ahogy akarod,
holnap ágyban maradok!”
– s úgy lett, ahogy mondta.
Azt álmodja Peti: másnap
ül a vetett ágyban.
Jaj, mi történt?
Szörnyű fagy van,
nem véd már a vattapaplan,
fogvacogava talpra pattan:
“Jaj, lefagy a lábam!”
Fut a tűzhöz: “égj, te láng!” –
így könyörög néki.
De a tűz is elaludt,
majd bolond lesz égni.
“Elment apa, anya rég,
kiflim se találom!
Elaludt a péklegény
a sütőlapáton.
Alszanak a tehenek,
nincs ma friss tejecske.
Szakállába mosolyog,
álmodik a kecske.
A platánfa lefeküdt,
hát ez már gyalázat!
Szemre húzva fedelük
hortyognak a házak.”
Szalad Peti egy szál ingben
megkeresni Karcsit:
alszik villany, alszik járda,
alszik felhő, kismadárka,
alszik autó meg a busz,
alszik postás, kalauz,
alszik ág, és alszik ég,
alszik, alszik, al…szik.
Feketénél feketébb
– fekete az éjjel.
„Hát te alszol a padon,
Szetyepotya Péter?”
Nincs most másnap, Petike,
és a nap se fekete,
füled fogja tanító,
vállad fogja Karcsi.
“Rángathatjuk ide-oda,
alszik ez a Szetyepotya,
Szetyepotyát nem lehet
padból kivakarni!”
No de végül nehezen
talpra rázzák, így ni!
Fogadkozik Szetyepotya
“Nem alszom el soha-soha,
jaj, de jó, hogy süt a nap,
jaj, de jó a kifli!”
Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló
Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).
Nemes Nagy Ágnes: Bors néni kertje
Fent,
Fent, fent,
fent,Fent, legfelül,
ott, ahol a varjú ül,
a hetedik emeleten –
azon is túl? Igen, igen,
fent,
fent, fent,
fent,fent, magasan,
Bors néninek kertje van.
Benne három mályvatő,
kivirít a háztető,
Bors nénié három mályva,
rózsaszínű, lila, sárga,
hogyha hullik tarka hó,
az a mályváról való.
Hogyha pedig
eső esik:
fent a mályvát
öntözgetik.
