Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Madár verse.
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
Köszönjük, hogy elolvastad Nemes Nagy Ágnes költeményét.
Mi a véleményed Madár írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
