Gyerekeknek szedtük össze az alábbi szerzeményeket a novemberről. Olvassátok el együtt, és teremtsetek igazi, kellemes őszi hangulatot az otthon melegében!
Íme a novemberi gyermek-versek!
Kányádi Sándor: November-vers
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
Fesető Erzsébet: Ősz-pillanatok
Nyáridéző
Játszótéren még
gyermekkacaj csempész kis
nyarat az őszbe.
*
Fogadtatás
Díszsorfal fogad,
őszi egyenruhában
út menti nyárfák.
*
Őrangyal
Hulló lombok közt
egy angyal tekint le rám –
szemében könnycsepp.
*
Ködölő
Köd előttem, és
köd mögöttem, vajon mi
röpköd fölöttem?
*
November
Pihen Gaia.
Ködöt lehel a táj már –
álma bársonyát.
*
Tél-elő
Már szürkület van.
De hisz egész nap az volt –
közeleg a tél.
Sulyok Gizella: Vacog a fák kormos ága
Szél rázza az ősz gubancát
tüske tépi kopott rongyát
Bíbor hull a horpadt tájra
vacog a fák kormos ága
Lúdbőröznek szürke vizek
fázik a dal indul délnek
Rőt szakállú hegy fejére
hósipkát fúj tél tündére
Juhász Magda: Itt a november
Hideg a reggel,
ázik a táj,
emberre, állatra
rossz idő jár.
Itt a november,
fütyül a szél,
vadludak sírnak,
szitál a dér.
Károg a holló:
– Búsulni kár,
jövőre eljő majd
újra a nyár.
Halász Viktor: Novemberi napsugár
Kacajt fakaszt a napsugár,
Kinyílik újra a táj.
Vidám legyek bohón, kövéren,
szaladnak apró léptekkel,
puhán egy ház falán.
Hajamba akad egyik,
zizeregve szabadul,
s repül tovább.
Új erőt ad e sárga fény,
frisset, valami misztikusat.
Jó emlékeket idéz, mert ilyen
a napsugár.
