in

Petőfi Sándor: A borozó

Jöjjön Petőfi Sándor: A borozó verse.

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

Hallgasd meg a verset Papp Zoltán, szinész előadáásban.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Károlyi Amy: Arany ablak

Kosztolányi Dezső – Számadás