in

Petőfi Sándor: Bordal

Hirdetés

Jöjjön Petőfi Sándor: Bordal verse.

Egyik kezemben a fegyverem,
A másikat sem hevertetem,
Jobbkezemben tartom kardomat,
Balkezembe veszek poharat.

Aki mostan nem tart énvelem,
Verje meg azt az én istenem,
Vigyék el a körmös angyalok…
A hazáért iszom, igyatok!

Igyunk jóbarátim, mostanság,
Bor a megtestesült bátorság,
Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,
Öntsük hát magunkba hevenyén.

Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?
Mire virad, tán már dobolnak,
Akkor aztán ki a csatára
Édes magyar hazánk javára!

Koszorús a haza homloka,
Szabadságból fontuk azt oda,
Ott is marad örök-mindétig,
Azt ugyan le róla nem tépik.

Egyszer volt csak rabnép a magyar,
Többé lenni nem fog, nem akar,
Most már meg van vetve a lába,
S az úristen sem hajt igába.

Szabadságunk, aki hozzád nyúl,
Elbucsúzhatik a világtul,
Szivében vér s élet nem marad,
Kiürítjük, mint e poharat!

Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: Bordal versét.

Mi a véleményed Petőfi Sándor: Bordal írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Jöjjön József Attila - Egyedül című verse.

József Attila – Egyedül

Játék a népszerű magyar versekkel 41. Kvíz – megy a telitalálat?