Jöjjön Petőfi Sándor – Hová levél? verse.
Hová levél? te szebb reményeimnek
Korán kiégett hajnalcsillaga!
Keresni foglak; – hasztalan kereslek?
Vagy még meglátjuk egymást valaha?
Ha majd az éjnek hallgatag felében
Halvány sugárt a hold a földre vet:
A temetőnek küszöbét átlépem,
S fejem lehajtom sírhalmod felett.
Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,
És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?
Hogy meghallgasd, amit majd ajakam szól:
A szerelemnek epedő szavát.
Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,
És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?
Hogy letöröljed lankadt pilláimról
Az érted omló könnyek záporát.
Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,
És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?
Hogy szellemed majd égő csókjaimtól
S keblem tüzétől melegűljön át.
Vagy holtjokat a sírok ki nem adják
S csak a mennyben találkozol velem?…
Vagy többé sem az éj, sem a mennyország
Meg nem mutat már tégedet nekem?!
