in

Petőfi Sándor: Jőj, tavasz, jőj!…

Jöjjön Petőfi Sándor: Jőj, tavasz, jőj!… verse.

“Jőj, tavasz, jőj!” – gondolám az ősszel, –
“Várlak, mert boldogságommal jősz el;
Kinn falun lesz ifju, szép galambom,
És szabad lesz őt meglátogatnom;
S hogyha tőle száz mérföldre lennék,
Száz mérföldről is hozzája mennék.

Ha jön a nap hajnal-ölelésre,
Ha megy a nap éj-fölébresztésre,
És a hold, a zultán, ha belépe,
Csillaglyányos gazdag háremébe:
Én galambom hű árnyéka lészek.
Követője minden lépésének.
Míg szerelme, mint tavasz! virágod
Melegűlő keblén kicsirázott,
És amíg ő e virágot szűzi
Pirulással én szivemre tűzi:
S mért nem tűzné? s lehetetlenség-e?
Hogy menyasszonycsók leend a vége.
Jőj, tavasznak illatos füzére!
Tegyelek föl jegyesem fejére!”

*

Jőj, tavasznak illatos füzére!
Tegyelek föl sírja keresztjére.

Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: Jőj, tavasz, jőj!… költeményét.

Mi a véleményed Petőfi Sándor: Jőj, tavasz, jőj!… írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Czuczor Gergely: Riadó

...