Petőfi Sándor életképverseinek, helyzetdalainak egyik remeke a mű. A tréfás szerzemény az állandó visszavonás, helyesbítés nyelvi játékára helyezi a hangsúlyt.
Befordúltam a konyhára…
Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára…
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
