in

Petőfi Sándor: Magány

Jöjjön Petőfi Sándor: Magány verse.

Messze, messze a világ zajátul
E kis faluban,
Itt kivánok élni én ezentul
Csendben, boldogan.

Boldogan! mert haj a nagy világban
Boldog nem valék;
Üldözött az utcán és szobámban
A föld és az ég.

Nem volt biztos sem napom, sem éjem;
Vad hiúz-szemek
Támadásra, elfogásra készen
Egyre lestenek.

Összeszedtem végre sátorfámat,
S szépen megszökém,
S itt vagyok, hol a nap újra támad
Éltem bús egén.

Szent magány! hegyláncaid tetőin
Át, nem látnak ők,
Szívtelen, rémarcu üldözőim
… A hitelezők.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Turczi István: Felfedezők

Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között