A szerző szeret csipkelődni, a kötekedő stílus jellemzi ezt a művet, amelyben a bor által keltett jókedv jelenik meg. Nyelvezete egyszerű, dallamos. Helyzetdal, ami Petőfi óta ismert a magyar irodalomban. Közvetlen hangvételű, és a természeti párhuzam jelenik meg benne. A témát a nép életéből veszi, egy kis jelenetet ad elő.
A BOROZÓ
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
