in

Petőfi Sándor: Volnék bár

Hirdetés

Jöjjön Petőfi Sándor Volnék bár verse.

Volnék bár sivatag bús szigete
A tenger közepének,
Hová ember, madár nem lépne be –
Csak tégedet ne ismernélek.

Volnék megdermedt jégsziklája bár
A messze föld végének,
Mit nem melenget lanyha napsugár –
Csak tégedet ne ismernélek.

Volnék bár a földöv homokja, hol
A nyári nap tüzének
Örök sugára égető pokol –
Csak tégedet ne ismernélek.

Volnék bár hallgató éjféleken
Átokvert kósza lélek,
Ki még koporsajában sem pihen –
Csak tégedet ne ismernélek.

Nem volna mérve oly nagy terhe rám
A kínnak, szenvedésnek,
Létem keresztjét jobban hordanám –
Csak tégedet ne ismernélek.

S mégis, mégis… nem volna életem,
Az örök üdvösségnek
Magas helye sem tetszenék nekem,
Ha tégedet nem ismernélek.

Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.
Mi a véleményed a Volnék bár írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Szabó Lőrinc: Magam ügyében

Játék a népszerű magyar versekkel 20. Kvíz – megy a telitalálat?