Jöjjön Petőfi Sándor Volnék bár verse.
Volnék bár sivatag bús szigete
A tenger közepének,
Hová ember, madár nem lépne be –
Csak tégedet ne ismernélek.
Volnék megdermedt jégsziklája bár
A messze föld végének,
Mit nem melenget lanyha napsugár –
Csak tégedet ne ismernélek.
Volnék bár a földöv homokja, hol
A nyári nap tüzének
Örök sugára égető pokol –
Csak tégedet ne ismernélek.
Volnék bár hallgató éjféleken
Átokvert kósza lélek,
Ki még koporsajában sem pihen –
Csak tégedet ne ismernélek.
Nem volna mérve oly nagy terhe rám
A kínnak, szenvedésnek,
Létem keresztjét jobban hordanám –
Csak tégedet ne ismernélek.
S mégis, mégis… nem volna életem,
Az örök üdvösségnek
Magas helye sem tetszenék nekem,
Ha tégedet nem ismernélek.
Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.
Mi a véleményed a Volnék bár írásról?
Írd meg kommentbe!
