in

Pilinszky János: Egy arckép alá

Hirdetés

Jöjjön Pilinszky János Egy arckép alá verse.

Tágasságával, mélységeivel
a néma tenger arcomba világít.
Öreg vagyok Nem hiszek semmiben.

Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága.
A szürkület gránitpora. Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla!

Hullámverés. Aztán a puha éj
boldogtalan zajai. Vak rovar,
magam vagyok a rámsötétedő,
a világárva papundekliban.

És egyedűl a feneketlen ágyban.
És egyedül a párnáim között.
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.

Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét.
Mi a véleményed az Egy arckép alá versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Katona József: Barátomhoz

József Attila: Lopók között szegényember