Jöjjön Pilinszky János: Őszi cirkusz verse.
Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó, s édes, árva
trombitahang, trombitahang !
A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog- forog és körb jár
a lomha bölcs, a barna medve.
Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.
Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.
Repülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek !
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.
Röpülnek a kicsi lovak !
De két eperfa közt a légben,
még náluk is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,
megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb !
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,
a fák csúcsára ér, s nevet,
a fák csúcsára lép, de onnan
többé már vissza se talál,
csak eltűnik a teleholdban.
Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét.
Mi a véleményed az Őszi cirkusz írásáról?
Írd meg kommentbe!
