Jöjjön Radnóti Miklós: Egyszer csak verse.
Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,
beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.
Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott
dobogás is elül.
Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.
S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,
a halál.
Mint fegyházban a villany ha kacsint,
tudják bent a rabok s tudja az őr odakint,
hogy az áram mind egy testbe fut össze,
hallgat a körte, a cellán árnyék szalad át,
s érzik ilyenkor az őrök, a foglyok, a férgek a perzselt
emberi hús szagát.
Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét.
Mi a véleményed az Egyszer csak irásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
