in

Radnóti Miklós: Szakítottunk

Hirdetés

Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse.

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már

Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét!
Mi a véleményed a Szakítottunk költeményről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Áprily Lajos: Védekezés

Ady Endre: Akkor sincsen vége