Jöjjön Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse.
Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete
tűzfalak tövén aludtam a szegénység és
gyűlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel
ordítottam a szegénység dalát az aranyméhű
kazánok felé!
A gyűlölet szeretők gömbölyű szavai forgatták
az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsú
fehér álmok szorultak be a szíjak közé!
Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták
a combjaimat és a gyárak lányait szerettem,
akik őszi seregek remegő fáradságát cipelték
a szegénység és gyűlölet hegyére s ujjaim a
csorduló olaj ázott útjai tapadón markolták
a semmit!
Verejtékkeresztektől görnyedő ráncokkal terhes
Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek
szénporos Krisztusai feszültek kéken.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
