in

Radnóti Miklós: Zsivajgó pálmafán

Jöjjön Radnóti Miklós: Zsivajgó pálmafán verse.

Zsivajgó pálmafán
ülnék legszívesebben,
didergő földi testben
kuporgó égi lélek.

Tudós majmok körében
ülhetnék fenn a fán
és éles hangjuk fényes
záporként hullna rám;

tanulnám dallamuk
és vélük zengenék,
csodálkoznék vidáman,
hogy orruk és faruk
egyforma kék.

És óriás nap égne
a megszállt fák felett,
s szégyenleném magam
az emberfaj helyett;

a majmok értenének,
bennük még ép az elme, –
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme.

Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét.

Mi a véleményed a Zsivajgó pálmafán versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Hofi Gézának ez volt a kedvenc verse – ezzel kezdett a színiiskolában

Radnóti Miklós: Himnusz