Rákos Sándor: Nagyanyó
Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.
Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.
Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.
Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
“Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!”
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
