in

Reményik Sándor – A beépített lélek

Jöjjön Reményik Sándor – A beépített lélek verse.

Testvér, Te az én költészetemnek
Nem Laurája s nem Lizája voltál.
Fantáziám ritkuló erdejébe
Virágmagvakat hintve behatoltál.

Művészeted a művészetemnek,
Stílusod stílusomnak része lett,
A Lelked, mint Kőmíves Kelemenné,
Sziklaváramba beépíttetett.

Vagy inkább úgy épültél tán belém,
Mint Strassburg dómjába a gótika.
Ki a stílt vágyik kitépni belőle:
A templomot kell lerombolnia.

Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor költeményét.
Mi a véleményed A beépített lélek írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Aranyosi Ervin: Szívedből szólj…

Ady Endre: Elégedetlen ifjú panasza