in

Reményik Sándor: Álomhalász

Hirdetés

Jöjjön Reményik Sándor: Álomhalász verse.

Ma hold borong a végtelen felett.
Álomhalász – sajkám eloldom, –
S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet.

Ma hold borong a végtelen felett.

A végtelen nekem mit tartogat?
Ezüsthalakat, aranyhalakat?
Örvénylő mélye mit ígér nekem?

Magam maradtam künn a tengeren.

A hold borong, a háló mintha telne
És mintha megfeszülne hangtalan’, –
És mintha mondhatatlan súlyt emelne.

A hold borong, a háló mintha telne.

Borzongás fut át minden tagomon,
Szívembe nyilal metszőn, élesen:
Hogy vajjon van-e itt halászjogom?

Borzongás fut át minden tagomon.

Minek is hoztam nyűtt szívem’ ide?
Az én szívem, s a végtelen szíve
Doboghatnak-e egy ütemre ketten?

Hálómmal ide mért is menekedtem?

Egy pillanat – a háló elszakad.
Hullámkézzel a mélység visszarántja
A tolvajtól az aranyhalakat.

A félig-fogott aranyhalakat.

Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor költeményét.
Mi a véleményed Álomhalász írásról?

Írd meg kommentbe lent!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Weöres Sándor: Adagio

Petőfi Sándor: A csillagos ég