in

Reményik Sándor: Bocsáss meg!

Jöjjön Reményik Sándor: Bocsáss meg! verse.

Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb “én”-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a “külső sötétségben”.
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.
S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a másik hogy ragyog.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Külvárosi éj

Csokonai Vitéz Mihály: Léthe