in

Reményik Sándor: Üres templomban

Hirdetés

Jöjjön Reményik Sándor: Üres templomban verse.

Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.

Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.

A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.

Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.

Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.

Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor költeményét.
Mi a véleményed az Üres templomban írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Reményik Sándor: Tündérfok