in

Reményik Sándor: Végrendelet

Hirdetés

Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt.

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.

Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor költeményét.
Mi a véleményed a Végrendelet írásról?

Írd meg kommentbe!

 

Várjuk a kommenteket

Áprily Lajos: Ősz

Rövid szerelmes versek