in

Reviczky Gyula: Magamról

Hirdetés
Jöjjön Reviczky Gyula: Magamról verse.

Rossznak mondod a világot, 
Dőresége bosszuságod; 
Siratod az élet álmát, 
Földi gondok durva jármát; 
Felpanaszlod lázban égve: 
Bölcs elméje, jók erénye 
S fényt sugárzó lángod, ég, 
Csak hiúság, búborék. 
 
Óh, pedig hány perczed, órád 
Volt, midőn e sujtoló vád 
Könnyeidben elviharzott 
S kiderült rá szíved, arczod. 
Gyönyörűség volt az élet, 
Megáldottad születésed’; 
Rózsák közt jársz, azt hivéd, 
S mi okozta? … Semmiség! 
 
Nem tudod, mi nyomja szíved’, 
Semmiségek üdvezítnek. 
Hogy jön, nem tudod, csak érzed, 
Hogy e bűnös-bűvös élet, 
Mely ma szennyes, ronda börtön, 
Holnap éden kertje rögtön. 
Ma a békét áhitod, 
S holnap küzdve élni jobb. 
 
Ember! önző vágy vezérel. 
Bánatával, örömével 
Ezt az undok szép világot 
Sorsodon át nézve látod. 
Hogyha gondok elcsigáznak: 
A világot éri vádad, 
S ha örömre gyúl szived: 
Nincs e földnél semmi szebb. 
 
Ragyoghat a nap az égen; 
Te sötétben, feketében 
Látsz mindent, ha bánatod van; 
Mig, ha kedved lángra lobban, 
Minden érted van teremtve; 
Télen is jársz rózsakertbe’; 
A nap is csak rád ragyog, 
S kik itt laknak: angyalok. 
 
Az örvendőt meg nem érted, 
Ha világod’ búban éled; 
S csak ha lelked’ szenvedőnek 
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg. 
Mit törődöl a világgal, 
Szenvedő sziv sóhajával, 
Ha egy édes pillanat 
Teljesíti vágyadat! 
 
Hát ne fordulj vak hevedben 
A világ és rendje ellen… 
Úgy tekints az emberekre, 
Hogy a föld se jó, se ferde; 
Se gyönyör, se bú tanyája, 
Csak magadnak képe, mása. 
Ki sohajtoz, ki mulat. 
A világ csak – hangulat.

Köszönjük, hogy elolvastad a Magamról költeményt.

Mi a véleményed Reviczky Gyula írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Váci Mihály: Bodza

Dsida Jenő: Én hívlak élni