Rónay György: Nyári zenekar
Eredben ellankad a vér, a nap
sziszegve csap le rád.
Ó, zengő sugarak! a sejtjeidben
meglapul a világ,
csattan a víz és sárgán bugyborognak
a nyári trombiták.
A parton egy lány áll, a teste most
megfeszül, mint a húr,
zizegő derekán a szerelem
sikoltozik vadúl,
remeg és lüktet és dorombol és
ernyedten elsimúl.
Mint egy korong, vízszintesen röpül
veled el a vidék,
ittas szemed előtt szelíden, omlón
füstöl a tavi kék
s fölsiklik egy fényes kacaj, akár a
klarinét, klarinét.
Nézd, lobogó sörénnyel úsznak el
fejed fölött a fák,
nyargalnak a hegyek, a tó alatt
dobok és oboák
zengik puffadtan és tátogva léted
zuhanó zavarát!
Ó, zengő sugarak! gyökértelen világ!
hullámzó zene, kék
szédültet! izzó bőröd valami vad
mámor feszíti szét.
Oldódsz, forogsz s elpattansz hirtelen,
tündöklő buborék!
