in

Sajó Sándor: Magyarország

Sajó Sándor: Magyarország

Egy lovasember áll a puszta éjben,
Hívő magyarnak élő látomány:
Szúrós szemével – kard a jobbkezében –
Nyugodtan kémlel sorsunk távolán.

S megszólal. Hangja mint gordonka zendül
S mint tenger árja távolból ha zúg:
»Holt népek sorsát vesd ki a szivedbül,
Minden lemondás gyáva és hazug.
Sorsod homálya most még rádsivárlik; –
Várj tavaszig, vagy nyárig… szüretig…
Akard: és lesz még jobb magyar világ itt,
Akard: és itt még csoda születik!
Akard és úgy lesz: minden a tiéd itt,
Tiéd az ország és a hatalom…«
S az éjben, mintha erdőn zúgna végig
És milljó szívből eskü szállna égig,
Fölzeng a szent szó: akarom!…

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

Ágh István: Szőlő