Jöjjön Sebők János: Nőnapi gondolatok verse.
Szeretet és jóság a ti virágotok,
Magasság és mélység vágya tinálatok.
Mosolyotok szürke létünk napsugára,
Amelyet szívetek reménye vesz vállra.
Ez ragyog és éltet, ad nekünk új erőt,
Ringat lombosodó, virágosabb jövőt,
Hiszen ti vagytok a tavasz-illat, szépség,
Rügyfakadásnak ti adjátok a fényét.
Adtok az álmunkra izmosodó valót,
Fázós szerelmünkre rózsás csók-takarót,
Hitehagyott szívnek ékes-hites imát,
Mely bizonyosságért tihozzátok kiált,
Hogy áldásotokkal megkoronázzátok
Kétségekben szőtt, sok bátortalan álmot,
Hogy felemeljetek önérzetet adva,
S röpítsétek vágyunk kékellő magasba,
Hogy fürösszétek meg az élet vizében,
Gyolcsba öltöztetve, óvatosan, szépen,
Mennyei kábulat mézes mámorában
Öröm-lobogónkat lobogtassuk bátran,
Boldogság és remény Tündérországába’,
Hol királyné János vitéz Iluskája,
S legyen valósággá a mese a földön! –
Minden férfi-szívet csordulásig töltsön!
