Sík Sándor: A látogatásról

Hirdetés

Jöjjön Sík Sándor: A látogatásról verse.

Lásd, tudtam, hogy ma újra eljössz.
Hogy kopogtatni fogsz s betérsz
Botorkáló bús gyermekedhöz.

És amikor már este volt
És ott kint, úgy, mint az én arcom,
Bús boldogsággal mosolygott a hold,

Éreztem, hogy valaki ott áll,
Hogy ott állsz kint a küszöbön.
S Te ajtómon bekopogtattál.

És akkor némán, nesztelen
Bejöttél, betetted az ajtót
És megálltál szemben velem.

Néztelek és az ajkad lestem.
De Te csak néztél szótalan.
És akkor a lábadhoz estem,

És úgy sírtam keservesen.
Te jobbkezed fejemre tetted
S megsímogattál csendesen.

Szerettem volna porrá lenni,
Hogy rám taposs, hogy rám taposs,
És lépted alatt énekelni.

Nem, édes, én nem vagyok az,
Nem, én nem vagyok. Menj ki tőlem;
Menj, menj! Hisz vár ezer igaz.

Várnak a méltók és a szentek,
A fehérlő homlokukon
Elsurranó kenettel kentek,

Akiken a jeled ragyog.
Azokhoz menj. Mit akarsz nálam?
Édes, lásd, én nem az vagyok.

Én rossz vagyok. Én nem szeretlek,
Szemedbe nézni nem tudok.
Csak – szeretlek. Nagyon szeretlek.

Csak el ne menj. Csak el ne hagyj.
Hova leszek nélküled? Nem eresztlek!
Foglak, én Uram, hogy enyém maradj.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Hirdetés

Watch Dragon ball super