Sohonyai Attila – Nihil
Hamvadó cigaretták közt ücsörgök,
s hosszan iszom a rövidet,
kedvem, mint az eltékozolt esztendők,
olykor bánat, olykor semleg.
Már nem fáj, ha reszketek,
és hazug, ha mosolygom.
Élek, és morzsolódok,
mint homokórában a szemek.
Nincs odum, csak elhullott fészkem,
járkálok, vagy lekuporodok,
nem ad vígaszt se nappal se éjjel,
verejtékben úszva keltenek az álmok.
Mély sóhajokban veszem levegőm,
és néha azt kívánom,
valamelyikbe rögtön belehaljak,
hisz létezni oly kevés vagyok,
mióta nem vagy.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
