Jöjjön a Sohonyai Attila versek összeállításunk.
Sohonyai Attila – Hogy szeretlek
Mi az, hogy szeretlek?
Mindenkinek más.
Én ha összeszedem,
így gondolok rád:
Elmondhatom mi bánt,
ha téged dühít is.
Eltűröm ezért a vitát,
s ha úgy, a te-igazságig.
Hogy megszűnik önzőségem,
mert érdekel véleményed.
Ha fáj is, elismerem érved:
hogy tudom, milyen egyenrangú félnek.
Mert szeretlek,
megbocsátom ha akaratlan bántasz,
és szótlan elviselem,
mert tudom: felém te is megbocsátasz.
Azért szeretlek, mert szeretsz.
És mert megtanultam melletted,
hogy olyasmi a szeretet,
ami elfogad engem.
Azért szeretlek,
mert ha haragszol is átölelsz.
Hogy egyben látsz s nem szétszedsz,
és ha utálsz, én is átölelhetlek.
…de azt hiszem,
hogy leginkább azért szeretlek,
mert igaz vagy velem.
Sohonyai Attila: Kell
Kell, hogy a reggelben pislákoló,
naphosszas harcot csókunkkal
indítsuk el, s kell, hogy az első
táplálék testünknek a másik teste legyen.
Kell, hogy az otthonról távozás
fájdalmas legyen, mégis gyönyörű;
mert nem találkozunk estig, de
utána újra együtt.
Kell, hogy örömöt hozzon a
monoton munka is; muszáj.
Élveznünk kell a maró hiányt, hisz
hiány nélkül éhezik a vágy.
S kell, hogy forrón térjek
haza hozzád, még ha tudom is;
örökre az enyém vagy s
én a tiéd, hisz akkor is kell
virágot fakasztani, mikor
mindent beborít a rét.
Sohonyai Attila versek a poet.hu oldalon
Sohonyai Attila – Leszünk
Lesznek még hullócsillagos vacsorák,
szemet perzselő szemek, éjjeli buja lakomák:
lesznek.
Lesznek még kacajnevetések,
gyermeteg játékkockák a pléden,
csillámporos zúgások, selyem érintések:
lesznek.
Lesznek vad gondolatok, s durva sérelmek,
ádáz civódások, meg nem értettségek:
lesznek.
Lesznek utálások, gyűlöletek,
törő szép porcelánok, hasadt ígéretek:
lesznek.
Lesznek dalos napok, lesznek zivataros
éjek. Lesz, hogy a vidám nóta is bús,
lesz hogy táncot járunk a hideg esőnek:
lesz.
Lesz vattacukornézés, s lesz rideg tekintet.
Lesz, hogy a márc gyilkol meg minket, s lesz,
hogy köszönetet mondunk a nyers őszinteségnek:
lesz.
S mikor már mindez rutinszerű lesz,
olyan megszokott, olyan velünk
együtt született, akkor lesz, hogy már
nem csak a „te és én”, hanem a ”mi” lesz,
ami körülvesz.
Sohonyai Attila: Napról napra
…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant…
De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.
Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
…amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.
…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.
Sohonyai Attila Ha nőt szeretsz
Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelenidő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.
Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!
Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!
Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.
Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:
ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!
https://www.instagram.com/sohonyaiattilaofficial
Sohonyai Attila – Szeretni beláthatatlanul
Nem tudom elhordani a hegyeket…
Kicselezni, mit az élet közénk taszít.
Előre látni mi láthatatlan lesz,
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.
De azért kicsit mégis adhatom a jövőt:
Mert elveszem, mit kezedben cipelnél,
Felkaplak, ha esni kezdene az eső,
Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél,
hogy ne aludj örökkön.
Hogy zrikállak, mielőtt felidegesítenél,
és elviszem a balhét, mielőtt rád kellene haragudni,
és ha haragszol rám, újra-mosolyodért
mindig, mindig bocsánatod kérni.
Nem tudom elhordani a hegyeket…
Kicselezni, mit az élet közénk taszít.
Előre látni mi láthatatlan lesz,
És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.
Szeretni tudlak. Beláthatatlanul.
Az egyetlen jövő, mit én ígérhetek.
De ezt szívesen teszem fogadalmul,
mert e tudhatatlan jövő, veled biztos-jelen.
Sohonyai Attila – Néha
Néha csak úgy elmeredni,
nem találni, nem keresni,
nem fájni, nem hiányolni,
nem bánni, csak megköszönni.
Néha csak örülni, tisztán, szépen,
élvezni a földet, élvezni az eget,
semmivel boldognak lenni,
nem gondolkodni, csak nevetni.
Jól érezni mindenhol magad,
bántásból csinálni szép szavakat,
eldőlni a végtelen létben, belül
napsütésben, mint ki mindent elhisz;
néha jó lenne, ha így lenne mindig.
Sohonyai Attila: Elég nekem
Elég nekem az is,
ha holnap vagy az enyém;
elég nekem, ha holnap után el is mész.
Nem kérek belőled se sokat, se eleget,
mindössze annyit, ha itt vagy,
valóban itt legyél; nekem.
Elég belőled annyi, ha néha szólalsz.
Elég az is, ha örökre szótlan maradsz.
Elég, feltéve ha némaságod beszédesebb,
mintha egész nap szavakkal vallasz.
Nekem akkor elég vagy.
Elég nekem hogyha csak félig szeretsz,
s több mint elég, ha meghagyod nekem a másik felet.
Elég ha néha vagy bátor értünk,
elég, ha csak akkor, mikor a kudarcunkat féltjük.
Elég, ha nem ég el rögtön minden bennünk,
s ha egymáshoz érünk, elég,
ha egymás szabadságát birtokba sose vesszük.
…akkor örökké a tied maradok,
s te az enyém.
De figyelmeztetlek:
ha így akarsz szeretni,
akkor nekem abból sose lesz elég.
Sohonyai Attila – Csak legyél ott
Ha este megjövök, van, hogy szorongok,
ne kérdezz, csak legyél ott.
Mikor a vállamra ül a félelem madár,
s bordáimhoz közel károg,
ne hessegesd el, csak legyél ott.
Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből
egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy,
ne emelj le semmit, csak legyél ott.
Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért,
bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek
ne keress okot, csak legyél ott.
mert ha este megjövök, van, hogy szorongok,
nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz,
hadd legyek ott.
Sohonyai Attila – Csókodon innen, s túl
Vétkesek, izzadó tenyerűek
érzései jártak át,
a félelem,
s a látszólag felülkerekedő akadály.
Mint ketrecét maga köré falazó szerencsétlen,
s mint akit a keselyű rettent;
csak ennyire féltem tőled.
Koldusok arcára vetülő, amolyan szép
reggeli csodálat, ha az éjtől megmenekül;
adtam érted úgy hálát finoman, s cefetül.
Mégsem tudtam még izmaimba erőt engedni,
pedig mindenem hevült,
s aztán úgy estem neked,
mint kit senki se óv, senki se érez:
milyen nehéz volt az a csók,
s milyen könnyű azóta az élet.
Sohonyai Attila – Utána a csend
Ezután már nem lehetek válogatott aroma darab,
forró vized csalogató melege alatt,
hogy egybeolvadva vegyen fel külön – külön semlegünk,
élénkségben pompázó szivárványokat.
Mert aki egyszer arra ébred;
hogy nem fontos a szerelemnek többé,
annak a halál sem más,
mint hívogató szentbeszéd
– ezután sokkal inkább még.
Így ültem fáradt éjszakában darab csendként,
hallgatag gondolatokkal,
hogy ezután mit váltsak tetté,
istenekkel, s a halállal;
ez utáni nélküled lévő semmivé.
