Sokak szerint ez a legszebb magyar vers. Mutatjuk a költeményt.
A magyar költészet gazdag és sokszínű, amely számos évszázadon át adott otthont a legkülönfélébb érzelmeknek, gondolatoknak és eszméknek.
A magyar versek között vannak olyanok, amelyek mélyen beépültek a nemzeti tudatba, és generációkon át öröklődnek.
Ezek a művek nem csak a szavak erejével, hanem azok mögött rejlő érzésekkel és üzenetekkel is hatnak ránk. Sokan vitatkoznak arról, melyik a legszebb magyar vers, hiszen a szépség relatív és szubjektív. Azonban van egy vers, amelyet sokan a magyar költészet csúcsának tartanak, és amelyet generációk tanultak meg iskolában, hallgattak esti meseként vagy olvastak el maguknak egy-egy csendes pillanatban.
Engedd meg, hogy bemutassam ezt a különleges alkotást, amelyet sokan a legszebb magyar versként emlegetnek.
„Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.” – indul a költemény, majd így folytatódik:
„Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is”
Azt tagadta meg, amit ér
„Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.” – fejeződik be az 1936. október-novemberében született vers.
Most pedig íme a teljes vers – jöjjön József Attila: Nagyon fáj.
