Sokan ezt tartják Kányádi Sándor legcsodálatosabb versének
Kányádi Sándor neve nemcsak Magyarországon, hanem a magyar irodalom szerelmesei körében világszerte ismert és elismert. Számos költeménye érintette meg az olvasók szívét, és sokan azonosítják magukat verseinek mély emberi érzéseivel és a természet iránti szeretetével.
Bár minden versének megvan a maga különlegessége és egyedisége, van egy költemény, amely különösen kiemelkedik a többi közül. Sokan úgy vélik, hogy ez a darab képviseli Kányádi lírai tehetségének csúcspontját, és az a vers, amely a legmélyebben hat az emberi lélekbe.
De vajon melyik ez a vers, és miért tartják sokan a legcsodálatosabbnak?
Kányádi Sándor: Valami készül
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.
