Szabó Lőrinc: Erdei csönd

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: Erdei csönd verse.

Az erdő arcot cserélt. Tájai
vonzottak már, színváltozásai
s nem a képzelt kalandok. Ami csak
gyönyörű volt benne és ami nagy,
sorra tárúlkozott. Legjobban a
nyár tetszett, a fény százezer nyila
a sötét bozót alján, fent meg a
zöld lomb végtelen hullámtorlasza,
a rab gomolygás. A vén fák alatt
néha kísérteties hangulat
állított meg, főleg, ha egymagam
s túlmesszi mentem: még Valaki van
itt, éreztem, s vártam az Idegent,
és féltem tőle, s oly nagy lett a csend,
mintha valami isteni titok
készült volna rámszólni: vacogott
a testem-lelkem – kihátráltam a
szekérútra, s igyekeztem haza.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc: Erdei csönd versét!

Mi a véleményed Szabó Lőrinc: Erdei csönd költeményéről?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket