in

Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan verse.

A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed A kimondhatatlan írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Szabó Lőrinc legjobb versei – szerintünk

Szabó Lőrinc: Köszöntő