Jöjjön Szabó Lőrinc: Köszöntő verse.
Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk aranyméhei.
Züm-züm, rétet, virágot,
bejárták a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
„Éljen tanító bácsi!” Fel
Csupa napfény az út,
s mire 8 óra múlt,
a mi osztályunk már együtt ül,
és a jó tanító,
derűs jó reggelt mond,
s szeme gyöngéden reánk tekint.
Fog is rajtunk a szó,
vele dolgozni jó
tudjuk Ő mutat nekünk irányt.
Látjuk tisztán a célt,
együtt mindenkiért,
s híven szolgáljuk majd szép hazánk.
S ha az évek során,
közös munkánk után
egyre széledünk, mi szerte szét,
szívünk őrzi tovább,
a legdrágább barát,
drága tanítónk tekintetét.
Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed Köszöntő írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
