Jöjjön Szabó Lőrinc: Naponta! verse.
Naponta rájönni, hogy nem vagy, és
hogy ami van is, veled tűnt, s naponta
visszavágyni a mindenbe, a voltba,
a már-semmibe, s tudni, mily kevés
volt az a minden, s hogy csak kérkedés
eget és földet elvetni miatta,
mintha agyamat vakság verte volna:
jaj, naponta nehezebb a nehéz!
Kör zárult: már kilencszázötvenegyben
békétlenkedem, itt s most, Budapesten
(s a Tejút szive táján, ismeretlen
világok közt): mindent vesztve siratlak
sirodon, mely a Nap körűl utaztat,
s a nem-igazat érzem csak igaznak.
Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc versét!
Mi a véleményed a Naponta! versről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
