Jöjjön Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel verse.
Milyen száraz és hideg a lelkem,
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany levelekkel –
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. –
Nem tudok aludni miattad, álmomban is
ujjad simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az ujjaid,
arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.
De messze a tegnap, csókokkal arany levelekkel!
-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
