in

Szabó Magda: Ma még enyém egészen

Hirdetés

Jöjjön Szabó Magda: Ma még enyém egészen verse.

Ma még enyém egészen,
mint könny a pilla szélén,
köd és álom takarja,
s a titkokon lakat.

Mint magzatot borítja
az emlék gyönge burka,
beszélni nem tanult még,
gőgös és hallgatag.

Ma még enyém, de holnap
a rímek ráomolnak,
a hangok szertehordják
száz szomjas szájon át,

csengős bokák kerengve
megpörgetik ütemre,
a fátyla földre zizzen,
feltárja homlokát.

Hogy titkolnám, ha hagyna,
takarnám önmagamba,
hogy ne tudjam én se, hogy van,
ne tudja senki se;

szemembe ül, kibámul,
részt kíván a világból,
ott villódzik szavamban
játékos szelleme.

A börtönét kitárja,
megvillan gyenge szárnya,
ma még enyém, de holnap
elnyeli a világ,

és ki magában óvja,
én leszek árulója,
dicsekvő balga szókkal,
remegő rímen át.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabő Magda versét!

Mi a véleményed a Ma még enyém egészen írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre – Látom rejtett törvényed

Ady Endre: Torony az éjszakában