Jöjjön Szabó T. Anna: Hóhullásban verse.
Hóhullásban
sok pihe hull,
egy pihe sem
lesz így egyedül.
Egyedül nem jön,
nincsen kedve:
egyedül a hópihe
csak dideregne.
Egymaga nem jön,
százan jönnek,
kavarog a sok pihe,
hullanak, esnek,
kavarog százezer,
hull millió,
perdül és táncol
és kanyarog a hó.
A földre leérve
összefogóznak,
tolldunnának,
lágy takarónak.
Belepik az utcát,
a tereket, a várost,
Szentendrét és
Budafok-Várost.
Belepik a ligetet,
belepik a szigetet,
összefogózva
már nem didereg,
már nem fázik
a sok pihe csillag,
tollpuha paplana
csillog-villog.
Alszik alatta
a rét meg az erdő,
könnyű a dunna,
pihepuha felhő.
Alszik a föld
és a földben a búza,
hótakaróját
magára húzza.
Csend van, csend van,
semmi se moccan,
ág sem roppan,
cipő se koppan.
Nyugszik és alszik
a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó,
csak a hó muzsikál.