Szalai Borbála: Nyelvbuktató
Egy reggelen Kelemen
Helmecre ment szekeren.
Megy Kelemen szekere,
hegyen megyen felfele…
Szenderegne Kelemen
hegynek menet szekeren,
szenderegne keveset –
ette fene! – nem lehet!…
Szedtevette szekere!
Nyekereg egy kereke!
Nyekeregve tekereg –
tengelyszege elveszett…
Nem messze megy Benedek…
Hej, nehezen meneget!
– Gyere velem szekeren! –
kedveskedett Kelemen. –
Telepedj fel, Benedek!
E hegy neked meredek!
Ne restelkedj, jer velem!
Helmecre megy szekerem.
Felel erre Benedek:
– Nem, Kelemen, nem merek!
Tengelyszeged elveszett –
ne terheljed szekered!
Ne menj te se, Kelemen,
hegynek fel a szekeren!
Leeshet egy kereke…
Messze a hegy teteje!…-
Nem retten meg Kelemen,
szekerezget begyesen…
– Rendbe szedem Helmecen
tengelyem meg kerekem! –
Ezt felelte Kelemen,
megy szekere sebesen,
megette meg Benedek
kecmeregve megyeget…
Nem ment messze Kelemen
kereketlen szekeren:
mert nem mese, megesett,
egy kereke leesett…
Eltekergett kereke
hegyen megy… de lefele!…
Kesereghet Kelemen
megfeneklett szekeren…
