Összeszedtük a szenvedélyes szerzeményeket, amelyeket egy romantikus alkalom során el is szavalhatunk kedvesünknek. Biztosan még örömtelibb hangulatban kerültök!
Kristófné Vidók Margit: Csak ölelj!
Telesztichon
Csak gyengéden ölelj át, simogass,
így jó – már tudom, szíved mit érez,
ez az álmok beteljesülése,
melyet sötét bársonyéj betakar,
az ezüstös holdfény érkezése
űzi el arcunkról az árnyakat,
és derűsen ezer csillag figyel,
lilul a szél lélegzetvétele,
kell a parázs, hogy tüzek gyúljanak.
Balla Zoltán: Csókodból koronát
Csókolj, ha ajkad csókra éhes.
Csókolj, ha folyton fűt a vágy.
Csókodból mindent jobban értek,
mintha ezerszer mondanád.
Csókolj, csak csókolj csillagfényben:
ajkamra csókolj száz csodát.
Csókomért újabb csókot kérek –
csókolj fejemre, koronát.
Sipos Ildikó: A dallam
Csak egy kis halk zene,
te indítottad el,
lelkedből indulva hozzám érkezett,
hogy lelkemben szólva beteljesedjen.
Csak csendben figyelem,
milyen szép a szerelem,
s ha meghallod a dallamot,
rájössz, ki is vagyok.
Csak csendben figyeled,
mi az, mit írok neked,
s ha elolvastad soraimat,
ajkadon ott a mosoly áradat.
Hisz tudod jól,
a szerelem halkan szól,
s ha majd találkozunk,
némán összemosolygunk.
Csík Ferenc: Mert nagyon szeretlek
A völgy, ahol dobog a szívem
Leszáll az este
vörös fényárban.
Érted sír a szívdobbanásom,
ajándékom, hallgasd a hegedű dalát.
Fenn a felhőkön pihenünk árván,
míg a vörös alkonyban
tisztul a szerelem dala hegedűm húrjain.
Piros rózsák szirmaiban
fürdik az alkonyban lelkünk.
Mert nagyon szeretlek.
Égő gyertya fénye, ünnepi láz.
Szél suhan simogatón, lágyan,
kéz a kézben sétálunk a Tarna parton,
rózsaszín felhők fejünk felett,
véget nem érő pihekönnyű szerelem ringat.
Boldogságtól hasít vérző szívemben a fájdalom,
mert nagyon szeretlek,
néked szól a bús dalom.
Mert hitben, szerelemben
élni légies könnyed zápor könnyekben,
elrejtem boldogságunk keserveit,
mert nagyon szeretlek.
Innentől senki más, csak te meg én!
A szellő lágy,
sétálunk a Tarna partján,
égnek a könnyeim… boldogság!
Tiszta, őszinte remegés,
el ne hagyj soha már.
De ha vihar jő, elsöpör majd mindent,
könnyű árban úszunk a boldogságban.
