Arany János költészete mély érzelmeket és bölcsességet közvetít, olyan gondolatokat, amelyek az emberi lélek legmélyére hatolnak.
Az „Nem kell dér…” című verse egyszerű, mégis megrendítően szép képeken keresztül mutatja be az idő múlásának elkerülhetetlen természetét.
A sárguló lomb és az őszülő fő szimbólumokként jelennek meg, amelyek a csendes elmúlásra készülnek, miközben a vers az emberi élet mélyebb igazságait tárja fel.
Jöjjön Arany János: Nem kell dér… verse.
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyúgalomra készűl.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy’ pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!…
