A versek oldala
Íme Ady Endre szerelmes versei összeállításunk.
Jöjjön Ady Endre: A másik kettő verse. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk. Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Piros kertek közt futott az utunk, Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben, Egymás szemébe nézni nem tudunk, Itt sápadt minden. Csókoljuk egymást biztatón, vadul, Nappalba sír be minden csókos estünk, Hiába minden, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szakíts, feledj! verse. Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!… Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. – Isten veled!… Bolondság volt ez is, mint minden. Silányság volt ez is, mint minden, Álom csupán… S én, aki mindent elvesztettem, Hogy’ rohantam […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Szívek messze egymástól verse. Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a […] Olvass tovább
Ady Endre: Meg akarlak tartani Őrjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Beteg szívemet hallgatod verse. Téged keresve útján, harcán, Milyen bátor, erős szivem volt, Milyen muzsikás, milyen harsány. Milyen beteg most, milyen vásott: Dobbanását nem tartja más, csak Te nagy, szerelmes akarásod. Ha még egyszer vadul fölzengne, Himnusza a kíné, s a kéjé, Himnusza a himnuszod lenne. Himnusz, hogy mégis rád találtam, Nagy vétkekkel, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az én menyasszonyom verse. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sose féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm, az ifjú Mosoly. Sírtak és nevettek a boszorkák Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek S én elfödtem arcomat. Szíveket dobtak a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Add nekem a szemeidet verse. Add nekem a te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam. Add nekem a te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít. Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam […] Olvass tovább
Ady Endre: Elfogyni az ölelésben Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, víg halott. Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Megköszönöm, hogy vagy verse. Íme, megköszönöm neked, hogy vagy, Hogy hallottál valaha rólam S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem: Jól van. Íme, menekülni vágynék tőled, Csak evezőm nincs készen a hajóban És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni: Jól van. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre szép szerelmes verse – íme a Láttalak. Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: Édesem, szeretlek! Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Vad szirttetőn állunk verse. Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Vad szirttetőn állunk című költeményét. Mi a véleményed Ady Endre: Vad szirttetőn […] Olvass tovább