A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Dal a rózsáról verse. A szép leány a búcsuzáskor Egy rózsát tűzött fel nekem. Piros volt lágyan feslő szirma, Jelképed, égő szerelem! Könnyű csókot lehelt reája S mint álomkép már messze szálla S én fájó szívvel, könnyes szemmel Sokáig néztem még utána. Elhervadt már a rózsabimbó, Amit a szép leány adott. Hervadtan […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az izgága Jézusok verse. Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég S azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsánnás idők teljesültét. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszültre várás: Mintha virradni utálna az égbolt S mintha mindig csupán virradna. Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt […] Olvass tovább
Ez a szerzemény a leghíresebb és legnépszerűbb Ady Endre tollából. Biztosan Te is ismered, így kellemesen nosztalgiázhatsz. Ha mégsem hallottál még róla, olvass tovább az élményekért! A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Játék, játék, játék verse. Játék, játék, játék Mintha halkan szólnál: Vigyázz, sokan nézik, Ne játsszunk csókosdit, Játsszunk temetésdit. Játék, játék, játék, Csak vidámabb volna, Kergetőbb egymáshoz, Éhesebb a sorsra. De csodától félve, Vidámságtól futva Föllepi palántánk Gyilkos árnyu dudva. Magam kinálása, Magad kelletése: Két hamar-vén gyermek Tréfás temetése. Sírnivaló tréfa, Unnivaló vágyság, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hervadáskor verse. Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor Tinálatok, lent a kertben Ránk hullott a falevél. Az öreg fa hervadt lombja Mintha nékünk szólott volna, Mintha minket intett volna: Vigyázzatok, jön a tél! Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor, Visszasír a lelkem hozzád, Szép szerelmem, kedvesem. Mintha ott a kertben lennék. Száll a levél, száll az […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Minden csak volt. Minden csak volt Minden csak volt: ma nincs semmi. Lenni? Kell az ördögnek ma: – lenni. Minden csak volt, ma nincs semmi. Bilincselten, rabon, zártan Vártam S bús vagyok a mártírságban: Nem ezt vártam rabon, zártan. Vártam jó emberesebbet, Szebbet S hű életem mindig messzebb, Hogy kapjon emberesebbet. Köszönjük, […] Olvass tovább
Ez a szerzemény a legjobbak közül is kitűnik, hiszen nemcsak hogy gyönyörű hangfestő szavakat használ, hanem a mondanivalója is megvan, sokat elárul a mai világról is. Lázban Kit rég kerülnek a szerelmes álmok: Szerelmes szívvel, álmodozva járok… Május sugarát itta bé a lelkem – Májusi fényben gyógyulásra leltem, – Még csak kétszer láttam… A sarkon […] Olvass tovább
Elképesztő nagy energiával bír ez a mű! Kattints, és meglátod, újult erővel folytathatod a munkád vagy az otthoni teendőket! Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S […] Olvass tovább
Ady Endre kvíz 3. – egy szó nem stimmel Íme az Ady Endre kvíz 3. része. Jöjjenek a kérdések. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mesét mondok verse. Ott künn hüvös van kikeletkor, Szivünkben tavasz, szerelem. Ott reszket a korán nyílt virág, Itt elhalt már a gyötrelem. Még nem oly régen nyári napnak Lángjától sem hevült szivünk, Most csodás meleg fűzi egybe: Tavasz van, remélünk s hiszünk! Künn hűs szellő tép le virágot, Jer! hajtsd vállamra kis […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Lédával a tavaszban verse. Az ő testét s az enyémet is, Óh, tavasznak sokfajta nedve, Száguldjátok be vetekedve. Kicserélődve, fiatalon, Szomorú kedvvel, víg haraggal Legyünk mi két kárhozott angyal. Legyünk a Tavasz gyermekei, Kik arcukat vetik az Égnek, Kik nedvesek s mégis elégnek. Csönd legyen akkor az Ég alatt, Bomolva, szökve, válva […] Olvass tovább
jöjjön Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz verse. Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. Szóban hozta vón’ el a beteg, ki küldte, De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, Adják át Móricznak ezt az én levelem. A könnyes, áldott hang, aki […] Olvass tovább