A versek oldala
Ady Endre: Kató a misén Pompás, fehér Karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány, Szédülve, tántorogva, félve, Ahogy illik, elment maga is Éjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos pap S falusi nyája énekelnek: “Dicsértessék az egek ura, Hogy megszületett az a gyermek, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Kis, karácsonyi ének verse. Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégiscsak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Kávéházban verse. Kávéházban Kávéházi sarok-asztal, Körülüljük szépen. Így szoktuk azt minden este, Így szoktuk azt négyen. Diskurálunk, elpletykázunk Egyről-másról, sorba – Másképen a téli este Rém-unalmas volna. Egyik színész, másik költő… Összeillik szépen. Valamennyi bohém fiú, Van miről beszéljen. A hír és név, a dicsőség Valamennyi célja… Mégis, mégis úgy elborong A […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Jobb nem vagyok… verse. Jobb nem vagyok… Jobb nem vagyok, mint annyi sok más, Egy beteg kornak dalosa. Vergődöm az ellentétek közt, De irányt nem lelek soha. Magas, dicső eszmék hevítnek, De elkap a tömegnek árja: Bennem van a kornak erénye S bennem van minden léhasága… De néha, lázas éjszakákon Lehull előttem a […] Olvass tovább
Ady Endre – A Tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Zilahi ember nótája költeménye. Balázs Árpádnak küldöm. Zilah fölött felhőzik most Ifjuságom kicsalt vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér hullott a Terbetére, Régi ember régi vére. Istenem, csak egyszer lennék Csókos, ifjú, boldog másik, Ott a híres Meszes alján Az utolsó áldomásig, Olyan boldog, mint a másik. Meghaltak már a leányok, Kiömlött a szivem […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az öreg Kúnné verse. Tíz gyermeket hozott világra, Küzdésre, búra, de vitézül, Szalmás tetőjü kunyhójában Az öreg Kúnné halni készül. Benn az ember göthöl a padkán, Tüdőjének, mint a rossz sípnak, Meg-megcsúszik lélekző hangja. Künn vad, téli szelek sivítnak. Két elviselt, nyomorult ember Nézi egymást kínnal, haraggal S meglegyinti a szalmás kunyhót […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiába kísértsz hófehéren verse. Én beszennyezlek. Én beszennyezlek A leghavasabb, legszebb éjen: Hiába kisértsz hófehéren. Színem elé parancsolom majd Fehér köntösös szűzi árnyad, Saját lelkemből fölcibállak. Hiába libeg félve, fázva: Telefröccsentem tintalével, Vérrel, gennyel, könnyel, epével. Hiába reszket, hiába reszket: Befoltozom gyanuval, váddal, Bepaskolom mérges csalánnal. S míg libeg búsan, szerelemben, […] Olvass tovább
Ady Endre: Séta bölcső-helyem körül Ez itt a Bence, látod-e, Szelíd, széles domb s méla lanka, Tán klastrom állt itt egykoron, Bence-nap éjén köd-torony Fehérlik s kong süllyedt harangja. Ez itt az Ér, a mi folyónk, Ős dicsőségű Kraszna-árok. Most száraz, szomorú, repedt. Asszonyom, tépjek-e neked Medréből egy-két holt virágot? Ez itt a Kótó, volt […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A másik kettő verse. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk. Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Piros kertek közt futott az utunk, Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben, Egymás szemébe nézni nem tudunk, Itt sápadt minden. Csókoljuk egymást biztatón, vadul, Nappalba sír be minden csókos estünk, Hiába minden, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Jóság síró vágya verse. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó […] Olvass tovább
Ady Endre: Teveled az Isten Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat: Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött: Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott: Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az […] Olvass tovább