A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Szakíts, feledj! verse. Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!… Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. – Isten veled!… Bolondság volt ez is, mint minden. Silányság volt ez is, mint minden, Álom csupán… S én, aki mindent elvesztettem, Hogy’ rohantam […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Szívek messze egymástól verse. Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a […] Olvass tovább
Ady Endre: Meg akarlak tartani Őrjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: […] Olvass tovább
Ady Endre: Teveled az Isten Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat: Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött: Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott: Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egyedül verse. Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül… Odakint a hűvös, őszi éjszakában Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül. Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat, Mint az elmulásról?… Ismerem e dalt… Édes reményekről, amelyek csak voltak, Melyeknek emléke őrületbe hajt!… Virágot dermesztő, novemberi szellő, Ne zúgd […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Ismeretlen átok verse. Az én utaimon Nem nyílnak virágok, Sötétség vesz körül, Csillagot nem látok… Virágokat tépnek, Napsugárban élnek Milyen sokan, mások!… Engem megfogott egy Ismeretlen átok! Nem adott az élet Nyugodalmat, békét, Feldúlta lelkemnek Végső menedékét; Nincs már egy reményem, Szivemből már régen Eltüntek az álmok… Megfogott, megölt egy Ismeretlen átok! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Itthon verse. Áldott kezeddel simogatsz meg, Anyám, Intő szavad még mintha hallanám, Míg rám borulsz S áldott kezeddel simogatsz meg. A régi intést elfeledtem, Anyám. Azért zúdult annyi vihar reám, Úgy összetört… A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört, Anyám. Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán? Már nincs vágyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiszek hitetlenül Istenben verse. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, […] Olvass tovább
Ady Endre: Lajoshoz Lajos komám! Bizony Isten Szégyen és gyalázat: Hogy még mindig filiszter vagy Elhagyva Muzsádat. Nem bánnám én, ha tégedet Azok között látlak, Akik mindig tekeregve A csűrökbe’ játsznak. A te fényes tehetséged Ott is gyújtna lelket, Öröm lenne dicsőség közt Hordozni a terhet. De úgy élni, mint millió Közönséges lélek, Pazarolni lelked […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az én menyasszonyom verse. Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm verse. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Illés szekerén verse. Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors sziveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép Ég felé rohan S ha megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors […] Olvass tovább