Áprily Lajos versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKÁprily Lajos: Vers vagy te is
Jöjjön Áprily Lajos: Vers vagy te is verse. Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled. Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek. Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát. Ki a hibás, ha túlságos közelből nem hallom lelked tiszta ritmusát? […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Álmodozva
Jöjjön Áprily Lajos: Álmodozva verse. Be szép álmom volt az éjjel! Szülőföldemen valék! Az az erdő, az a kunyhó, Melyet régtől ösmerék. Azon hegyek, azon völgyek Voltak szemeim előtt, Melyeket én mind otthagytam Két bús évvel ezelőtt. Az a tüzes hegyi patak Kristálytiszta vizével, Szürke színű porondjával, Kanyargós, szűk medrével. Mindezt néztem, mindezt láttam És […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Ősz
Jöjjön Áprily Lajos: Ősz verse. Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos költeményét. Mi a […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Tavaszodik
Jöjjön Áprily Lajos: Tavaszodik verse. Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz, füstöl a fényben a barna tető. Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető Titkon a Bükkben moccan a rügyben – mint csibe héjban – kandin a lomb. s mintha a róna kedve dalolna úgy muzsikál, muzsikál a kolomp. Indulok. Értem. Jól tudom: értem, […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Március
Jöjjön Áprily Lajos: Március című verse. A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: dactilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Nő már a nap
Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Pataki bor
Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: A kor falára
Jöjjön Áprily Lajos: A kor falára verse. Itt éltem én is. Rabkoszton, vízen. Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze. Egy vak poroszló szárnyam és tüzem e zord idő-cellába börtönözte. De néha túl a rácsozott időn csillagmezőket lobbantott a távol. Szél jött és megtelt hervadó tüdőm a végtelenség fenyvesillatával. Olyankor ráztam gúzsos szárnyamat, kitörtem volna óriás terekre. […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Madarak zenéje
Jöjjön Áprily Lajos: Madarak zenéje verse. Kertünk ma hangos tengelic-tanya, az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó, csetteg, de már nótát indítana a barkás fűzön egy hevült rigó. A mandulafán víg szajkó rikolt. A zöld harkály ívelve látogatja fáink törzsét, de még egyet se szólt. Vajon milyen rémségre tartogatja az őrült tavaszi sikolyt? Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: A rím
Jöjjön Áprily Lajos: A rím verse. Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor. És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A mély felé örvénnyel […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Ajánlás
Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Jöjj, négysoros
Jöjjön Áprily Lajos: Jöjj, négysoros verse. Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval, ódává nem növesztheted magad. De napomon ez a négy sor vonal, életjel, mit lelkem lelkemnek ad. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos: Jöjj, négysoros költeményét. Mi a véleményed Áprily Lajos írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.