Áprily Lajos versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKÁprily Lajos: Ajánlás
Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Túl ötven erdőn
Jöjjön Áprily Lajos: Túl ötven erdőn verse. Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Kérés az öregséghez
Jöjjön Áprily Lajos: Kérés az öregséghez verse. Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos – Menedék
Jöjjön Áprily Lajos – Menedék verse. S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos – Menedék című költeményét. Mi a véleményed Áprily Lajos – Menedék írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Vers vagy te is
Jöjjön Áprily Lajos: Vers vagy te is verse. Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled. Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek. Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát. Ki a hibás, ha túlságos közelből nem hallom lelked tiszta ritmusát? […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Álmodozva
Jöjjön Áprily Lajos: Álmodozva verse. Be szép álmom volt az éjjel! Szülőföldemen valék! Az az erdő, az a kunyhó, Melyet régtől ösmerék. Azon hegyek, azon völgyek Voltak szemeim előtt, Melyeket én mind otthagytam Két bús évvel ezelőtt. Az a tüzes hegyi patak Kristálytiszta vizével, Szürke színű porondjával, Kanyargós, szűk medrével. Mindezt néztem, mindezt láttam És […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Ősz
Jöjjön Áprily Lajos: Ősz verse. Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos költeményét. Mi a […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Tavaszodik
Jöjjön Áprily Lajos: Tavaszodik verse. Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz, füstöl a fényben a barna tető. Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető Titkon a Bükkben moccan a rügyben – mint csibe héjban – kandin a lomb. s mintha a róna kedve dalolna úgy muzsikál, muzsikál a kolomp. Indulok. Értem. Jól tudom: értem, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Nő már a nap
Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: Pataki bor
Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Áprily Lajos: A kor falára
Jöjjön Áprily Lajos: A kor falára verse. Itt éltem én is. Rabkoszton, vízen. Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze. Egy vak poroszló szárnyam és tüzem e zord idő-cellába börtönözte. De néha túl a rácsozott időn csillagmezőket lobbantott a távol. Szél jött és megtelt hervadó tüdőm a végtelenség fenyvesillatával. Olyankor ráztam gúzsos szárnyamat, kitörtem volna óriás terekre. […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Madarak zenéje
Jöjjön Áprily Lajos: Madarak zenéje verse. Kertünk ma hangos tengelic-tanya, az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó, csetteg, de már nótát indítana a barkás fűzön egy hevült rigó. A mandulafán víg szajkó rikolt. A zöld harkály ívelve látogatja fáink törzsét, de még egyet se szólt. Vajon milyen rémségre tartogatja az őrült tavaszi sikolyt? Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.