Nagyapóka lelkem! Mi baj, gyöngyvirágom?
Nézze ezt a képet! Látom, lelkem, látom.
Nem is csudálkozik, lelkem nagyapókám?
Hát min csudálkozzam, édes kis fiókám?
Látott-e már maga ilyen nagy virágot?
No, mondja már, lelkem, ugye, hogy nem látott?
Hát bizony, Évikém, ekkorát nem láttam,
Pedig már Kisbacont ezerszer bejártam.
Hát e kis gyerekek vajon mit csinálnak?
Azok bizony, lelkem, állnak, állnak, állnak.
S nincs itt a mamájuk? Nincs itt a papájuk?
Mondja, nagyapókám, ki vigyáz reájuk?
Ó te kis butikóm, már hogyne volnának,
Mint szemük fényére, rájuk úgy vigyáznak.
De ha én nem látom! Nincsenek a képen!
Ott vannak? No ha ott, mutassa meg nékem!
Ejnye, irgum-burgum, kicsi kis bolondom,
Nem hiszel te nékem? Ott vannak, ha mondom.
Bújócskát játszanak, éppen most kiáltják:
Kukk, gyerekek, kukk, kukk! S aztán megtalálják?
Meg ám, megtalálják. És aztán nevetnek?
Meghiszem! És aztán? Új játékba kezdnek.
Mondanék valamit… Nos, mit, kis fiókám?
Bújjon el maga is, édes nagyapókám!

The post Benedek Elek: Bújócska appeared first on Meglepetesvers.hu.

Balatoni halászlegény,
Egésznap halászgat szegény.
Hálót hányszor kiemeli,
Százszor üres, egyszer teli.

Hej, hogyha ez rajtam állna,
A szerencse hozzá szállna:
Hálót hányszor kiemelne,
Hallal mindég tele lenne.

The post Benedek Elek: A Balaton partján appeared first on Meglepetesvers.hu.

Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása messzire elhallszik.

Harmat rezg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben
S dalol a kis madár mindig ékesebben.

Fölkelt a méhe is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka röppenésre készen.
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.

Dalolj, madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág…
Dalold amíg lehet: ó de szép a világ.

The post Benedek Elek: Reggeli dal appeared first on Meglepetesvers.hu.

Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

The post Benedek Elek: Pünkösdi harangok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Üzenet

Szállj, kis hajóm, szállj,
Szerencsével járj.
Fel a légbe, fel az égbe,
Angyalkáknak seregébe.
Szállj, szállj, meg se állj.
Köszöntsed az angyalkákat,
Fiúcskákat, leánykákat;
Keresd meg a testvérkémet,
Add átal a levélkémet,
Éjjel-nappal mind ezt írtam.
Könnyeimmel tele sírtam.
Mondd meg neki, azt üzenem:
Soha, soha nem feledem!

The post Sokak szerint ez Benedek Elek legszebb verse appeared first on Meglepetesvers.hu.

Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?
Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél,
Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér.

Node este, hej, haj! Akkor virrad neki,
Sem madár, sem egér most már nem neveti.
Amikor más alszik, vígan lakomázik,
Madárral is, egérrel is, bezzeg csak komázik!

The post Benedek Elek: A bagoly appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám!
Angyalarcoddal hajolj le reám,
Hadd öleljelek, hadd csókoljalak.
Kicsi karommal átkaroljalak!
Tudod, ma éjjel hol, merre jártam?
Hiszed, nem hiszed: a mennyországban.
Láttam ott angyalt, százat, ezret,

Talán még több is volt ott, úgy lehet.
Ha láttad volna! Készültek éppen,
Hogy összeszedjék mind, mi az égben
Játék vala. S hej, mennyi volt!
Az égbolt
Szinte leszakadt alatta,
S az angyalok egy pillanatra

E sok játékot összeszedték,
Hátukra vették,
Aztán-huss! Lebbent a szárnyuk,
Szálltak a földre, én utánuk,
Aztán-aztán felébredék…
Úgy-e szép álom? Óh, de szép!

The post Benedek Elek: Karácsonyéji álom appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kis falumon néma csend ül,
De a mezőn kasza csendül,
Otthon csak a beteg maradt,
A többi mind búzát arat.

Merre nézek, kalásztenger,
Mindenfelé dolgos ember:
Hull a földre verejtéke,
S szaporodik, gyűl a kéve.

Még a földön harmat csillog
A sarló, a kasza már ott villog.
Napfölkeltét meg se várva,
Kint van a nép a határba.

Csillagok tán földre szálltak?
Búzakeresztekké váltak?
Ahány csillag nyári éjjel,
Annyi kereszt szerteszéjjel.

Itt is, ott is csendül a dal,
S nincs vége az alkonyattal,
Együtt dalol ember, madár,
Daltól zeng az egész határ.

Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél!
Mintha mennyországban lennél,
Nincsen ez kótára szedve,
Csak úgy terem a szivekbe.

Szivben terem, szivhez talál,
Minden szava az égbe száll
Hozzá, ki mindnyájunk atyja,
Ki az áldást osztogatja.

Száll az ének, száll az égbe,
A végtelen mindenségbe:
„Uram, kitől minden ered,
Áldott legyen a te neved!”

The post Benedek Elek: Kis falumon néma csend ül… appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az első lopást, hogyha sikerül,
Követi másik, harmadik,
S napfényre hogyha gyorsan nem kerül,
Az Isten tudja hányadik.

Mondod: nem lopás, diákcsíny csupán.
Elhiszem neked, kedvesem.
De csínyre csíny, ha jön egymásután,
Lopássá fajul rendesen.

Apró csínyekből lesznek a nagyok,
Jobb lesz hát meg se kezdened.
Hidd el, a Nap reád szebben ragyog,
Kezed ha be nem szennyezed!

The post Benedek Elek: Az első lopás appeared first on Meglepetesvers.hu.

Fújdogál a tavaszi szél,
Olvad már a hó,
Csomagol és költözködik
Öreg Tél apó.

Zúzmarás a fehér szakálla
Messze integet…
Üdvözlünk, ó, madárdalos,
Kedves kikelet!

The post Benedek Elek: Tavaszi dal appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.
Szívem nyugodt, hogyha őt látom,
Ő az én leghívebb barátom,
Kedves barátom.

Erdőt, mezőt vele bolyongom,
Vele játszom, ha nincs más dolgom.
Hozzám simul, ha bús a kedvem,
Csuda-e, hogyha megszerettem?
Úgy megszerettem!

The post Benedek Elek: A jó barátok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt –
Életünk egy pillanat.

The post Benedek Elek: Január appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.

Hárman voltak, hárman
Hat puszta határban
Nem akadott párjok:
Így mondá mamájok.

Mama, ha szerette,
Nem hiába tette,
Sosem búsították,
Búban vidították.

Akármibe fogtak:
Tanultak, játszottak,
Öröm volt azt látni,
Megnézhette bárki.

Mikor nem tanultak,
Egymáshoz simultak,
S nem gondoltak másra:
Mamára, apára.

The post Benedek Elek: Testvérek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna,
Belőle nőtt testünk acélos izma.
Hiába félénk, reszkető a lelke,
A pompás lángot belénk Ő lehelte.
Ő is volt láng, kerengő víg madárka,
Ábránd mezőket dallal Ő is járta.
S talán csöndes estén szívedbe dobban,
Hogy arany faja lángolt víg dalokban.
Hiába félénk, reszkető már lelke,
Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe,
A pompás, gazdag lelket Ő lehelte.

The post Benedek Elek: Az anya appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nyílik már, nyílik már
A pünkösdi rózsa,
Eredj lányom, gyöngyvirágom,
Szakassz egyet róla.
Szakassz egyet róla,
Tűzd a kalapomba,
Virágosan, bokrétásan
Megyek a templomba.

Nem illik a virág
Nagyapó kalapján?
Illik bizony, gyöngyvirágom,
Piros pünkösd napján.

Piros pünkösd napján
Mosolyog az ég is,
Ide azt a piros rózsát,
Hadd mosolygok én is.

Rózsa, rózsa, rózsa,
Szép pünkösdi rózsa,
Eredj, lányom, magadnak is
Szakassz egyet róla!
Egyet a hajadba,
Egyet kalapomba,
Virágosan,bokrétásan
Megyünk a templomba!

The post Benedek Elek: Piros pünkösd napján appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajon megvan-e még az ő puha fészke.

És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.
Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.
Ímé, beteljesült, mire vágyakoztak.

Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.
Szavakat, úgy látszik, fecskék megértették.
Az eresznek alját nagy hamar ellepték.

Ki-ki reá talált a maga fészkére.
Mindenikben egy pár pompásan elfére.
Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.
Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.

Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem. Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mindig azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!

The post Benedek Elek: Megjöttek a fecskék appeared first on Meglepetesvers.hu.

Öcsike az éjjel
Be szép álmot látott!
Nagy kerek erdőben
Őzikével játszott.
Ölelte, csókolta,
Csalta, csalogatta,
Az ő kis kertjükbe
Hívta, hívogatta.

El is elindultak,
Mentek, mendegéltek,
Virágos réten át
A kis kertbe értek.
Amint odaértek,
Felébredt Öcsike:
„Istenkém, Istenkém,
Eltűnt az őzike!”

The post Benedek Elek: Öcsike és őzike appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kora reggel, amikor
Húzzák a harangot,
Ébredeznek, szárnyra kelnek
A kedves galambok.

Felkel Juliska is,
Hozza a magocskát:
Jertek, jertek reggelizni,
Kedves galambocskák!

The post Benedek Elek: Juliska galambjai appeared first on Meglepetesvers.hu.

Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.

Szárnyakat öltve száll a lelkem,
Ujjongva száll, gyors szárnyalással…
Ím, ott vagyok az ősi telken,
S zsebem tele piros tojással!

Gyermek vagyok, ki házról házra
Kántálni jár piros tojásért,
S gyűl a tojás, gyűl egyre-másra,
Ékesen csengő szavalásért.

Látom magam az új ruhában…
Hej, nem afféle bécsi rongy a’!
Meg van ez szőve igazában:
Édes jó anyám szőtte, fonta!

S a pörge kalap, a bokrétás!
S a rámás csizma, a ropogós!
Ilyen kalapod van-e, hékás?
S hát csizmád ilyen kopogós?

Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Láthatnám édes jó anyámat,
Amint fejemre új kalapot tesz fel
S megsimogatja új ruhámat!

Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Kántálhatnék piros tojásért!
Hálát adnék ezért ezerszer,
S feledném mind, ami csapás ért.

Hej, ha még egyszer… Vége, vége…
A napjaim lassan lejárnak…
Gyermekkoromnak szép emléke,
Isten veled, húsvét vasárnap!

Köszönjük, hogy elolvastad Benedek Elek versét!

Mi a véleményed a Húsvéti ének versről?

Írd meg kommentbe!

The post Benedek Elek: Húsvéti ének appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája,
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódol majd, késő bánat!
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztne téged,
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vészbe,
Lám, meg se ring madárka fészke:
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája,
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fáról álmodának,
Szeresd a fát!

Köszönjük, hogy elolvastad Benedek Elek költeményét.

Mi a véleményed a Szeresd a fát írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Benedek Elek: Szeresd a fát appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ül a mama székibe,
Áll Marcika elibe,
Másnak nem is hegedül,
Csak mamának egyedül,
Cini, cini, duru, duru!

Cini, cini, muzsika,
Húzzad, húzzad, Marcika,
Told a vonót fölfelé,
Most meg húzzad lefelé,
Cini, cini, duru, duru!

Istenem, de szépen szól!
S csak abból a négy húrból!
Húzzad tovább, Marcikám,
Nem húzza így a cigány,
Cini, cini, duru, duru!

Cini, cini, duru, patt!
Mind a négy húr elszakadt!
Nem szól már a muzsika,
Hiába húzod, Marcika!
Se nem cini, se nem duru!

The post Benedek Elek: Marci muzsikál appeared first on Meglepetesvers.hu.

Járok-kelek a kertemben,
Kertészolló a kezemben.
Kedves fáim nézegetem,
Ahol szükség, nyesegetem.

Nézegetem szeretettel,
Nyesegetem ügyelettel;
Vigyázok ám, hogy ne fájjon,
A nyesés javára váljon.

Meg-megesik munka közben,
Kezemből a vér kicsöppen;
Nem törődöm a vércseppel:
Tovább nyesek szeretettel.

Itt is egy seb, ott is egy seb,
Így még a munka édesebb.
Kinek gyermekei vannak,
Az ilyen seb nem fáj annak.

Míg nagy fiúk s lányok lettek,
Kik szívemből rügyedzettek,
Hej, mit kellett nyesegetnem,
Gyenge fácskát dédelgetnem!

Nyesegettem, dédelgettem,
Sebet kaptam, elfeledtem,
S büszkén gondolok most rája:
Nem nyesegettem hiába!

Járok-kelek a kertemben,
Kertész-olló a kezemben.
Kedves fáim nézegetem,
Ahol szükség, nyesegetem.

The post Benedek Elek: Járok-kelek appeared first on Meglepetesvers.hu.

The post Benedek Elek: Koldus appeared first on Meglepetesvers.hu.

Húsvéti párbeszéd

– Tapsifüles nyuszimama, kérem,
Tőlem kapott zöldséget a télen,
Ugye bizony, mostan viszonozza?
Kis kosaram szép tojással,
Tulipiros figurással,
Telistele hozza?

– Eltalálta, kis Katókám, szentem,
Jó szívéért jutalmat nyer menten,
Hímes tojás ölébe guruljon,
Locsolóvíz, harmateső,
Illatosan permetező,
Szép fejére hulljon.

Köszönjük, hogy elolvastad Benedek Elek versét!
Mi a véleményed a Katóka nyuszikája versről?

Írd meg kommentbe!

The post Benedek Elek: Katóka nyuszikája appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szép nap, csúf nap: mindegy nekem
Az utcára ki kell mennem.
Egész nap csak kóricálok,
Boltok előtt álldogálok.

Mindenütt van egy-két játék,
Mit egyebütt még nem láték.
Ez is kéne, az is kéne:
Bejegyzem a könyvecskémbe.

Aztán szépen tovább állok,
Hátha még szebbet találok;
Szebbet, jobbat, ékesebbet.
Gyermekszívnek kedvesebbet.

Hol kihúzok, hol bejegyzek,
Mindegyre ceruzát hegyzek.
Elhegyezem hason-felit,
Mire könyvecském megtelik.

Be-benézek könyvecskébe:
Ejnye, ejnye, több nem fér be!
Mit tehet most nagyapóka?
Más könyvecskét vesz a botba.

Egy könyvecske, kettő, három,
A boltokat végig járom.
Most már három könyv van tele –
Megyek Jézuskához vele.

Addig megyek, addig járok,
Míg egyszer csak rátalálok:
Kis Jézuskám, állj meg, kérlek,
Olvasd el e könyvecskéket!

Átalveszi, lapozgatja,
Szép kis fejét csóválgatja:
Három kis könyv, telistele!
Talán elég lesz a fele?

Óh, Jézuskám, kérlek szépen,
Három unokám van nékem!
Mást se teszen egy hét óta:
Lót-fut értük nagyapóka.

Kis Jézuska, legyen áldott,
Könyvecskékkel égbe szállott,
S mind, mi volt beléjük írva,
Aranykönyvébe beírta…

The post Benedek Elek: Karácsony hetében appeared first on Meglepetesvers.hu.

Repül, repül a sasmadár,
Magasba viszi szárnya,
Szemünk elől el-elfödi
A fellegek árnya.

A napba néz éles szeme,
S a fény meg nem vakítja,
Hatalmas szárnycsapással a
Felhőt ketté hasítja.

De bár repülni fönt szeret,
Leszáll a földre gyakran,
A földön megtalálja mind,
Mit nem talál a napban.

Hiába tör a napba föl,
Nem lehet, hogy ott éljen!
S bár madarak királya ő,
Elveszne ottan éhen.

Szállj, szállj, ó sas, a földre le,
Itt van az élet, itt van!
Köszönd a földnek, hogyha még
Erő van szárnyaidban.

Ez ad ételt, ez ad italt
Gyermekeidnek s tenéked…
Szállj, szállj, ó sas, a földre le
Itt az igazi élet!

The post Benedek Elek: A sas appeared first on Meglepetesvers.hu.