in

Benedek Elek: Az anya

Hirdetés

Benedek Elek: Az anya

Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna,
Belőle nőtt testünk acélos izma.
Hiába félénk, reszkető a lelke,
A pompás lángot belénk Ő lehelte.
Ő is volt láng, kerengő víg madárka,
Ábránd mezőket dallal Ő is járta.
S talán csöndes estén szívedbe dobban,
Hogy arany faja lángolt víg dalokban.
Hiába félénk, reszkető már lelke,
Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe,
A pompás, gazdag lelket Ő lehelte.

Köszönjük, hogy elolvastad Benedek Elek költeményét.

Mi a véleményed Az anya verséről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Legszebb bocsánatkérő versek

Legszebb bocsánatkérő versek

Szilágyi Domokos: Őszirózsák